Az operairodalom egyik legnagyobb zeneszerzője. Művészetével megteremtette az olasz romantikus nagyoperákat, amelyek a XIX. századtól napjainkig a világ operaszínpadainak legnépszerűbb előadásai közé tartoznak. Ezek áradó dallamossága, szenvedélyessége, a kórusok drámai hangja, a hatalmas tömegjelenetek, a mély jellemábrázolások, a cselekmény és a zene tökéletes összhangja halhatatlanná, utolérhetetlenné teszik alkotásait.
1813. október 10-én Le Roncole-ban született, a Pó síkságon, apja kocsmáros volt. A falu orgonistájától kapta első zeneleckéit, majd tíz éves korában a bussetói gimnáziumba került, ahol már néhány művet is komponált a helybeli zenekar számára. Tizenkilenc éves volt, mikor a milánói konzervatóriumban elutasították felvételi kérelmét, ezért magánúton tanult Lavignánál. A harmincas évek elején egy bravúros beugrással (Haydn Teremtés c. oratóriumának vezénylésével) hívta fel magára a figyelmet. Első operáját (Oberto) 1839-ben mutatta be a milánói Scala. Az Oberto szép sikert arat, de második operája, a Pünkösdi királyság megbukik. Ebben közrejátszik az a tragédia, amely Verdi számára mély megrázkódtatást jelentett: felesége és 2 gyermeke hirtelen halála.
Ezzel kezdődött első alkotói korszaka, amely 1850-ig tartott: Pünkösdi királyság (1840), Nabucco (1842) (ezzel országos sikere lesz. Szövegkönyv és zene az olasz nemzethez szólt. A babiloni füzek alatt gyászoló zsidók a rabláncra fűzött olasz hazafiak bánatát jelképezték, és mindazokét, akik az egységes szabad Itáliáról álmodoztak. A milánói Scala körül a kirakatok megteltek Verdi kalappal és nyakkendővel. Ilyen zenei, politikai telitalálat volt a Lombardok (1843) is, majd az Ernani  - 1844). Ebbe a korszakba tartozik Schiller három drámájának operai feldolgozása (Jeanne d'Arc, A haramiák, Luisa Miller).
A második korszakból való a Rigoletto (1851), a Trubadúr (1853), a Traviata (1853), és a következő 6 évben színre került Sziciliai vecsernye, a Simone Boccanegra és az Állarcosbál.
A harmadik korszak kiemelkedő alkotásai: A végzet hatalma (1862), a Don Carlos (1867), az Aida (1871) és a Requiem (gyászmise) Manzoni halálára.
Az utolsó, kései korszak két remekműve az Otello (1887) és a Falstaff (1893). Ez után már csak a Quattro pezzi sacri című énekkari sorozat került ki a mester műhelyéből, aki 1901. január 27-én Milánóban hunyt el.
Temetése órájában megbénult az egész ország. Becsuktak az üzletek, pár pillanatra megálltak a gépek az üzemekben, nyílt sinen vesztegeltek a vonatok. Itália szívverése egy pillanatra megállt, hogy méltón sirassa a zeneszerzőt, a hazafit, a tiszta lelkű embert, az örökkön megújuló alkotóművészt, aki Itália legtisztább, legnemesebb vonásait egyesítette magában. A nemzet halottja volt

Verdi egész életművét az őszinte érzelem és az ezt kifejező dallam elsődleges fontossága hatja át. Ábrázolásának középpontjában mindig az ember (és nem a miliő) áll. Ehhez elsősorban emberi hangra volt szüksége a zeneszerzőnek, innen a vokális műfaj kizárólagossága életművében. Még önálló hangversenyszám gyanánt megszólaltatható nyitányt is keveset írt, és ezek sem hasonlíthatók a klasszikus nyitányokhoz: a komponista nyilvánvaló célja nem a virtuóz zenekari darab, hanem a szó szoros értelmében vett előkészítés a színpadi cselekményre. Az opera fő motívumait felhasználó nyitányból nem alkot szabályszerű szonátatételt, hanem egyveleg jellegű „katalógust” nyújt a drámához
.
Művészetének nagyságát erősíti önzetlen segítőkéssége. Hatalmas birtokait, amelyeket műveinek jövedelméből vett, arra használja, hogy nincsteleneknek munkát adjon. Birtokait mintagazdasággá fejleszti, és oktatja a parasztokat: hogyan kell termővé tenni a nehezen művelhető köves földet. Saját pénzén fegyvereket vásárol, mellyel az egységes olasz államért folytatott harcot támogatja. Kórházakat alapít, végrendeletében vagyonát rokkant zenészekre hagyja. Közéleti tevékenységet is folytat, előbb képviselő, majd 1874-től szenátor. Egész művészetével aktív részt vállalt nemzete polgári átalakulásáért folytatottt küzdelemben.

Menühöz                                                           Tovább