Gregor József
 

Önmagát buffó basszistának tartotta. Világhírű operaénekesünk a basszusrepertoár szinte összes nagy szerepét elénekelte.
1940. augusztus 8-án született Rákosligeten.
 2006. október 27-én súlyos betegséget követően, Szegeden hunyt el. Eredetileg vegyésznek készült, nem akart énekes lenni, de tíz éven át tanult hegedülni. Egy zenetanára rávette, hogy jelentkezzen a konzervatóriumba. 1957-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanult, de három év múlva félbehagyta, és 1959-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének tanszékére, ahol Rösler Endre tanítványa volt . A konzervatóriumból és a Zeneakadémiáról is eltanácsolták. 1958-tól a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tagja volt, tulajdonképpen  itt kezdődött énekesi pályája. 1963-ban próbaéneklésre ment a Szegedi Nemzeti Színházhoz, ahol Vaszy Viktor színházigazgató felfigyelt tehetségére, és szerződtette.

„Vaszy Viktor vett oda 1963-ban Szegedre, tőle tanultam mindent. Mint jó apától pofont is kaptam, simogatást is. Simogatást ritkábban, de ha mégis, nagyon meg voltam hatva tőle. Vaszy Viktor megtanított a munka szeretetére, a pontosságra, hogy "befektetés" nélkül nem várható eredmény. Hogy magas színvonalú előadás csak szigorú, alapos próbafolyamat után jöhet létre. Hogy a művészetben sincsenek véletlenek.”  „Ha azt mondta volna, fessük be az eget, nem azt kérdeztük volna, hogy hogyan, hanem azt, hogy milyen színűre.” - nyilatkozta.
Egyszer Vaszy azt mondta:
"Neked nem szabad felmenned Pestre, mert te alkalmatlan vagy a sorbaállásra. Majd meglátod, te nem fiatal korodban fogsz karriert csinálni, már idősebb leszel, amikor szép pályád lesz. Akkor pedig magadra fogsz maradni, nem lesznek igazi művészbarátaid." Mindenben igaza lett! - mesélte
 
Itt tizennégy évig dolgozott a híres karmester irányítása alatt, 1987-ig a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese volt. Első szerepe A varázsfuvola Sarastroja. 1976-tól a Magyar Állami Operaház állandó vendégművésze is. 1988-89-ben a győri Kisfaludy Színház tagja volt, 1989-től két éven át a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának igazgatója. 1994-1995 között a New York-i Metropolitan Opera tagja, de fellépett a milánói Scalában is és Európa szinte minden operaházában, a houstoni operának visszatérő vendége volt. Eredeti nyelven énekelt - olaszul, németül, oroszul, csehül. Tizenöt éven át énekelt különböző külföldi színpadokon. 2003-ban, 63 évesen mutatkozott be rendezőként, amikor színre vitte Verdi Don Carlosát. A munkát egy forintért vállalta, a Szegedi Nemzeti Színház siralmas anyagi helyzete miatt. A minihonorárium piárötletként is bevált. Így el lehetett érni, hogy egy operabemutató a műfaj iránt nem érdeklődő emberek körében is közbeszéd tárgya legyen. A gárdonyi kis nyaralóban szívesen időzött, ott szeretett tanulni. Hajnalban kiült a teraszra, nézte a kertet, memorizálgatott és élvezte a nyugalmat, a csendet.
Felesége Dr. Takács Mária (Marika) orvosi hivatását adta fel – már mindketten válás után voltak, amikor megismerkedtek –, hogy férjét segítse munkájában, külföldi szerepléseire is mindig elkísérte.
Lánya Gregor Bernadett, színésznő.
 2006 szeptemberében bejelentette: nem vállal több fellépést, sem színházban, sem koncerten.
Egy hónappal később, október 22-én Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetésben részesült, amelyet betegsége miatt felesége vett át, és október 27-én elhunyt.

Főbb szerepei:

   Sarastro (Varázsfuvola)  
  
Falstaff (Falstaff)   
   Mefisztó (Faust)
   Ozmin (Szöktetés a szerájból)
   Borisz Godunov, Varlaam (Borisz Godunov)   Pomádé király (Pomádé király új ruhája)
   Don Pasquale (Don Pasquale)
   Don Magnifico (Hamupipőke)
   Don Alfonso (Cosi fan tutte)
   Leporelló (Don Giovanni)
   Dulcamara (Szerelmi bájital)
   Gremin (Anyegin)
   Banquo (Macbeth)
   Fiesco (Simon Boccanegra)
     
Reb Tevje (Hegedűs a háztetőn) (utolsó, nagysikerű szerepe)
Tulajdonképpen zenei mindenevő volt.
Opera- és oratóriumszerepek tömege mellett énekelteTevjét, Kern Paul Robesontól a Mississippi-dalt, énekelt operettet, sanzont, mindenfélét.
Wagnert nem énekelt, saját nyilatkozata szerint,
nem szerette (Ő keményebben mondta: "utálom" - nagyon egyetértettem Vele!)
Mint Falstaff, Ozmin, Bartolo, Pomádé király és a többi buffószerep alakítója mulatságos és lenyűgöző volt.
Csodálatosan kiegyenlített hang, mély átélés és nagyszerű karakteralakítás jellemezte minden fellépését!

Kitüntetései:    

   Liszt Ferenc-díj (1974)
   Érdemes művész (1979)
   Kiváló művész (1983)
   SZOT-díj (1987)
   Erzsébet-díj (1987)
   a Szegedért Alapítvány fődíjasa (1991)
   Gárdony díszpolgára (1995)
   Kossuth-díj (1999)
   Budapest XVII. kerület díszpolgára (2001)   Szeged díszpolgára (2003)
   Aszófő díszpolgára
   A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetés polgári tagozata (2006. október 23.)

Emlékezetére:
-
2007. szeptember 1-jén  felvette nevét a rákosligeti Hősök Terei Általános Iskola, ma Gregor József Általános Iskola.
 
 -
Szegeden a Fő Fasori Általános Iskola, emlékére 2008 szeptemberétől a Gregor József Általános Iskola nevet viseli.
-  Hollósi Zsolt Gregor címmel könyvet írt a művészről.
- Emléktáblát avattak tiszteletére a Szegedi Nemzeti Színház falán 2006 decemberében.
-
Alapítványt hoztak létre Gregor József emlékének őrzésére; a civilszervezet célja az évenkénti Gregor-aranygyűrű átadása, gálakoncertek szervezése és iskolásoknak szóló dalversenyek rendezése.
- 2010. aug. 8-án (70. születésnapján) Botka László polgármester felavatta Gregor József mellszobrát - Bánvölgyi László alkotása -, melyet a szegedi Dóm téri panteon nyugati térfalán helyeztek el.

Botka László Szeged polgármestere búcsúztatójában kiemelte: "Gregor József a szeretet, a bölcsesség és az istenáldotta tehetség megtestesülése, a szegedi színi és zenekultúra kiemelkedő alakja volt. Tehetségével és teljesítményével nemcsak az emberek megbecsülését, hanem szeretetét is kivívta. Szinte minden szegedinek van élménye, felejthetetlen emléke róla."

Igen, Szeged város népe imádta, mert szeretnivaló, jó, egyenes, kiváló humorú, szókimondó, természetes és közvetlen EMBER is volt, nem csak csodálatos, gyönyörű hanggal megáldott, hiteles szerepformáló, mindig egyenletesen, kimagaslóan magas színvonallal előadó MŰVÉSZ - lenyűgöző volt még a villamoson és piacon is!
Egyik megnyilvánulása: némely embernek egy egész ruhatárnyi köpönyege van!

Soha nem "markírozott", a főpróbákon is úgy énekelt, mint az előadásokon - sajnos, más "nagyságok" a szabadtéri főpróbák helyett elmentek vacsorázni (a segédrendező "énekelt" helyette) v. ott voltak ugyan, de sokszor markíroztak, és minden magasságnál jött a falzett.
Szeged jelképévé vált! Ízig-vérig szegedi volt, saját elmondása szerint:
"ha azt mondom, hazamegyek, az mindig Szegedet jelenti". Nagyon sokszor elmondta, hogy már Dorozsmánál honvágya van!
Rettenetes veszteség Szeged, az ország és az egész világ számára! Nagyon hiányzik!
Abban a szerencsében, örömben és csodálatos élményben volt részem, hogy láttam/hallottam szinte minden szegedi fellépésén.
Szerintem a világ legszebb basszusa!!!
Mélységes tisztelettel, szeretettel, csodálattal és fájdalommal emlékezünk Rá, amíg élünk!


 


 

  

                        

                        

                        

                        

                        


 

(Szeretett és kiválóan tudott főzni.)


(Hollósi Zsolt könyvének borítója)

 


Menühöz                                                            Tovább