<


"A zenének a férfiszívben tüzet kell szítania, és könnyet fakasztania a női szemből.”
(Ludwig van Beethoven)

José Carreras


1946. december 5-én született Barcelonában, a katalán fővárosban. Már kisfiúként is sokat énekelt, és visszaemlékezése szerint gyerekkora meghatározó élménye volt, mikor megnézte a Nagy Caruso c. filmet – Mario Lanzával a főszerepben. Kedvenc áriája a La donna e mobile kezdetű volt a Rigoletto c. operából.
Szülei nyolc éves korában beíratták a Barcelonai Konzervatóriumba. Tizenegy évesen már a barcelonai operaházban, a Liceuban énekelt, még mielőtt a hangja mutálni kezdett volna. A szoprán hangú kisfiúból 18 éves korára gyönyörű hangú tenor lett: tanult Francisco Puig-nál és Juan Ruax-nál, akit később „zenei atyjának” nevezett. Ő vette rá az énekest, hogy jelentkezzen a Liceum egyik meghallgatására, Flavio szerepére a Normából. A meghallgatás sikerült, így 1970-ben José Carreras színpadra léphetett a barcelonai operaházban.
Ez a szerep fontos állomás volt az énekes karrierje szempontjából, hiszen nem csak a kritika figyelt fel a fiatal katalán természetes, tisztán csengő tenor hangjára, hanem a címszerepet alakító Monserrat Caballé is. Ezután az énekesnő felkérte Carrerast, hogy énekelje el Gennaro szerepét Donizetti Lucrezia Borgia c. operájában.
Spanyolországi bemutatkozása után sikert sikerre halmozott világszerte. Olaszországban először Parmában lépett fel a Bohémélet Rodolphjaként 1971-ben. 1972-ben debütált a New York City Operaházban Puccini Pillangókisasszonyában, és ezután három éves szerződést is kapott a színháztól. Londonban a Stuart Mária koncert-változatában lépett fel először, itt is Monserrat Caballéval közösen. Az énekesnő pályája során végig segítette a fiatal tenort, 15 különböző operában szerepeltek együtt.
JJosé Carreras fiatalon világhírű lett: 28 évesen – mikor más énekesek még csak karrierjük elején járnak – már 24 különböző operaszerepet énekelt el. Debütált a világ négy legnagyobb operaházában: 1974-ben a Bécsi Állami Operaházban, Mantua hercegének szerepét énekelte Verdi Rigolettojában. A londoni Royal Opera House-ban Traviata Alfredojaként debütált, és mint Nemorino, Donizetti Szerelmi bájital c. operájában. A New York City Operaház után a világhírű Metropolitan színpadán is színre lépett a Tosca c. operában, Cavaradossi szerepében.
1975-ben a milánói Scalába is eljutott: Verdi Álarcosbáljában debütált Riccardo-ként.
A hetvenes évektől fogva a nagyobb operaházak mellett szerepelt a világ leghíresebb fesztiváljain is: 1976 óta rendszeresen fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon. A nyolcvanas években nagy sikert aratott Verdi Reqiuemjében, és további felejthetetlen alakításokat nyújtott a Bécsi Állami Operaházban Kalaf szerepében, Puccini Turandotjában. Ebben az időszakban Budapesten is vendégeskedett, énekelt többek között a Don Carlos c. operában, illetve Marton Évával és Juan Pons-szal a Toscában.
1987-ben énekelte Ariel Ramírez Kreol Miséjét, röviddel azelőtt, hogy felfedezték volna betegségét. A misét a Vatikánban is előadta, ahol II. János Pál Pápa személyesen fogadta az énekest és családját.
1987 nyarán, karrierje csúcsán Carrerasnál leukémiát diagnosztizáltak, és orvosai kezdetben csak 10%-os túlélési esélyt adtak neki. A több hónapos kezelés sikert hozott, és az énekest hihetetlen életerejének is köszönhetően kigyógyították betegségéből. Azóta Carreras létrehozta leukémiás betegeket segítő alapítványát, így törekedve arra, hogy másoknak is esélyük legyen a felgyógyulásra.
1988. július 21-én százötvenezer néző várta Barcelonában José Carreras szabadtéri koncertjét, ahol a spanyol királyné személyesen megjelent. Ez az alkalom volt az első, hogy halálos betegségéből felépülve a közönség elé lépett, hihetetlen sikert aratva. Egy évvel később, 1989-ben visszatért az operaszínpadra is. 1990-ben a Covent Gardenben már Saint-Saëns Sámson és Dalila c. operájában énekelt.
1990-ben és 1994-ben a Három Tenor koncertekkel José Carreras, Placido Domingo és Luciano Pavarotti világsztárokká váltak. Carrerast 1992-ben a barcelonai olimpiai játékok zenei rendezőjének nevezték ki.
A tenor karrierjét betegsége nem törte ketté, hanem inkább megerősítette abban, hogy tovább kell énekelnie. A koncertek mellet még egy-két operaszerepet is elvállal, 2001-ben például a Liceuban szerepelt Sámsonként, de életének nagy részét most a José Carreras Nemzetközi Leukémia Alapítvány tölti ki.



 

     
                 
     
                
     



Puccini: Tosca - Levélária (E lucevan le stelle)

 

 





Menühöz                                                          Tovább